2017. december 1.
XVI. évfolyam 12. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára:
Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kő-Szabó Imre:
Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lehoczki Károly: Az ismeretlen kert
Lehoczki Károly: Elgurult gyöngyök
Lehoczki Károly:
Hipermarket. (hangoskönyv)
Lehoczki Károly: Tensz
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Ajánlott Honlapok

Hetedhéthatár
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Lehoczki Károly
Koday László
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
gondolatok
VILLON UTÁN SZABADON II

Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához oda?

Lenne meleg üdvözlet a hideg fogadtatásért,
- persze mit is várhatnék én ily alacsony árért. -
Merthogy még magamért is fizetnem kéne,
ha meghívna, mint pápua, tenmagamból ebédre.
Mert végül is Fene-séged is a vérünk szívja,
ez ugyebár a sorsaként lett Önnek előírva.

Minap azon kaptam magam: üres a kezem.
S mi több, Ön eltüntette mindkét zsebem.
Mostanában már oly gyakorta nyúlkált bele,
hogy már meg se kérdi tőlem, érdekel-e.
Bezzeg véleményem kéri a szálló rigóról,
hogy mit gondolok, ha a fejemre tojik olykor.

Mondjuk tojik Fene-séged is minden lenti fejre,
kicsiny nyugdíjam épp hogy fussa vizezett tejre.
Lassan a gyógyszereinkért feleségem koldul,
egyikünk vízzel öblöget, s másikunk ettől gyógyul.
Így hatvanöt felett már nagy luxus a kórház,
ott is csak zseb a zseb hátán tátongva sorjáz.

S nagy tisztesség, hogy hagytak nekünk munkát,
negyven év lapátolás után tömhetem a Gyurkát.
S ha megemelem magam, vehetek egy szikét,
megoperálhatom magam, vagy tarthatok misét.
Mert végül is Fene-séged ellapátol minket,
inkább, minthogy ledobjon ide pár fityinget.

Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne velünk, ha nem látnánk Önt soha?

M. Laurens
                                                                Nitának szeretettel!

Létezik egy Angyal, valódi szárnyai is voltak, amíg nem történt meg vele az a különös eset, amiről röviden mesélni fogok most. Mesélni - így írom, mert furcsa fonákja az életnek - eképpen hihetőbb.
Angyalunk valahol ott fent élte megszokott életét, akárcsak többi társa, igaz, őt nem kötötték le azok a témák, amik őket; világképe merőben más volt.
Pethő N. Gábor
Valóságos mese
Aba-Novák Vilmos: Élet
Mert nemcsak lombhullás az ősz,
nemcsak szüret, nemcsak merengő
séták a csábos aranyerdő
ösvényein, hol elidőz
az életkedv az elmúlás
alig sejlő gondolatával,
amit a hervadó madárdal,
futó hangulattá aláz -
nem. Súlyosabb az ősz. Halált
nemcsak sejdít, de oszt is bőven,
ha az esztendő elmenőben
a vakvágányra visszavált,
akkor a pörgő levelek
úgy záporoznak ránk, akár a
dühödt lángnyelvek Sodomára -
és menekülnünk se lehet,
mert mindnyájunknak kényszere
visszanézni, mint Lót nejének,
felmérni, ami odaégett.
És együtt pusztulni vele.


Baranyi Ferenc
Mindnyájunk kényszere
Egyszerre minden baj nem érhet el,
mire kényes hipochondriám csábít.
Lassan el kéne döntenem, mi fájdít,
s mért viseli, mi nincs is, az ember.

Már nem számolok lehetetlennel,
élek, mint más, és nem tudom, mi vár itt;
meg kell halni, és bizonygatom váltig:
dolgom van, az élet nem enged el.

Valami történt velünk: gyávák lettünk,
csip-csup bajokkal váltanánk meg, ami
az életünknél is fontosabbnak tűnt.

Nyílt s rafinált nyavalyákat dajkálok:
bezárva próbálnak szabadítani.
Arról, hogy hittem, kinek adjak számot?!
Asperján György
Kinek adjak számot?
Télapó piros palástban,
földig lóg a zsákja,
rongyos, éhes kisgyereknek
csurog már a nyála.

Ősz szakállú kéményt keres
– nincs itt más, csak putri –
fényes-édes ajándékot
hova tudnám dugni?

Kölyökkéz nyúl, az öregnek
félreáll a szája:
Anyád kurva, apád koldus,
húzzál a picsába!

Kis Mezei Katalin
Télapó de luxe
"Kis karácsony, nagy karácsony..."
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra,
vagy csak kenyérdarabkára?

Hogy` néz fényes ablakokra,
s ámul kirakaton, kincsen,
kinek anyja annyit mond csak,
édes picim, nekünk nincsen.

A szeretet ünnepére,
hogy` készüljön angyalt várva,
dideregve, fogvacogva,
ha villany, gáz el van zárva?

Segítséget ki adhatna?
Apja titkon lopni ballag,
s szégyenében felvöröslik
fejünk fölött az a csillag...

Kamarás Klára
Karácsony csillaga
Élünk
csak, mint a szegények.
Bölcsőnk fölött
nem ragyogtak csillagok.

Kopott,
szürke glóriát
fejünkre tették,

sodródunk-szállunk,
mint árva angyalok.

Érintésünktől
néha az éj
lidércfényként
fellobog.

Vállunkat nyomja
gondok hátizsákja,
ébren tartja
bennünk a reményt,

mint vasmarok
őrlő szorítása,
kisajtol jajunkból
néhány költeményt.

Szánkból
régen kihullt a virág.
Tudjuk,

lassan elmúlunk,

de létünk halovány sziluettje
tündöklő fényben
még egyszer
felragyog.

Soós József
REKVIEM
A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm
egy kedves karácsonyi dalhoz,
de a síró gyerek mindig eszembe jut,
kit a boltból anyja kihúzott,
neki kenyérhez ajándék nem jutott.

Hozsannás ünnepi dalt kellene írni,
arról, hogy megszületett Jézus,
és a fenyőfák tövében ünnepelni!
Bár olyan kevés ember érti,
mikor Krisztus lesz, miért kell meghalni.

Szeretünk összebújni ezen az estén,
hogy álarcok nélkül szeressünk,
hogy együtt a közös dalt dúdoljuk végre,
és hittel nézünk fel az égre,
az élet vad karénekét feledve.

Dalolnék én is, de torkomra forr a szó,
hiszen a háborúkból élő
fegyvergyárosok tegnap még bombát dobtak,
embereket pénzért gyilkoltak,
és ezek majd mindent folytatnak holnap.

Csak egy bűvös éjszakán szabad a lelkünk,
börtönéből ilyenkor kitör,
és bizakodunk áhítatos csöndben,
habár tudjuk, hiába minden,
nem a sorsunkat váltotta meg Isten.


Szeicz János
Karácsonyi sóhaj
Rossz szél szól a semmiből semerre,
szólít az újabb, értelmetlen harcra.
Fegyverem nincsen, s az is otthon maradt.
Jaj Istenem! Veres a felhők arca.

Kiürült kamrából kiált a visszhang:
állj a csatába, figyelj a hangomra!
Vacsorám nincsen, s az is otthon maradt.
Jaj, Istenem! Korog a felhők gyomra.

Üres, vén vitézek vértcsikorgása
a harcba küldő új kísérőzene.
Ellenség nincsen, s az is távol maradt.
Jaj Istenem! Villog a felhők szeme.

Semmiből semerre megyek csatába,
se pajzson, se pajzzsal, se babér, se pálma.
Ha visszatérek is, holt lelkem ott marad.
Jaj Istenem! Itt fog a felhők álma.
Király Gábor
A megfosztottság
Bazári zajban s díszletek között
nehéz kereszt ma élni emberül.
Jajong az ész, mert gyötrik ösztönök,
s az érvek ellen indulat feszül.

Szorong a lélek, itt a test a szent,
a bűn erény s egy út a hit helyett.
Letűnt, mi szép, s már rég a mennybe ment,
mi itt maradt, csak annak tettetett.

Közönyködökbe fúl az irgalom,
s az érdek ott áll mindenekfelett.
Szemét takarja, elvan félvakon,
s könnyít magán a lelkiismeret.

Hamis csodák varázsa surran át
a részeg éjben fetrengők fölött.
Az ördög az, szétszórja önmagát,
majd elvegyül a porszemek között.

Kolev András
Nehéz kereszt
...........
A. Túri Zsuzsa: Egyszer talán...
Albert Lőrincz Márton: Útközben
Bittner János:
Ady Endre a szanatóriumban
Bodó Csiba Gizella: Néző-pont
Bokros Márta: Katedrális
Debreczeny György: hátrafelé haladsz
Dél Tamás: A kígyó
Fetykó Judit: Szálszakadás
Fövényi Sándor: Ha nem
Kaskötő István: Nyugger haiku
Koosán Ildikó: adventidő
Köves József: Korhelyleves szonett
Kő-Szabó Imre: Elveszett remény
Lehoczki Károly: Október Bugacon
Lelkes Mklós: Havas eső
Mándy Gábor: Eső-merengő
Márkus László: Zűrzavar  
Molnár Jolán: karcok
Nagy Antal Róbert: Diadal
Nógrádi Gábor:
Cirkusz Nyárhalódon-1.
Péter Erika: A tél lehelete
Pethes Mária: Üzenet
Rada Gyula: Hazámhoz
Ricza István: Egy esztendő
Thamássy Nagy Géza:
A költő bűvköpenye
Tiszai P. Imre:
Árvalányhaj pipacstenger felett
Uhrman Iván: Két nekrológ
Végh Sándor: Ikerversek 3.
Verasztó Antal: A zsákos ember


Köves József
rovata
Ladányi Mihály
versek
Asperján György
rovata
Beethoven: Triple concerto I. Allegro.